Ilona Erlebachová: visszatekintés az IFSS-Eb-re, Jämijärvi 2024

Az off-snow szezon csúcspontja nekünk idén az Európa-bajnokság volt, amelyet 2024. október 16–20-án rendeztek a finnországi Jämiben. Az idei felkészülésünket megnehezítette a vállsérülésem, és úgy indultunk a bajnokságra, hogy egyetlen versenyen sem voltunk túl. Vagyis kicsit úgy, hogy nem is sejtettük, hogyan állunk idén a mezőnyhöz képest.

Az 1700 km hosszú útra kellő időtartalékkal, már október 12-én, szombaton elindultunk. Az ilyen hosszú utak elég megerőltetők a kutyáknak. A biztonságuk érdekében szállítóboxokban utaznak, ezért gyakran meg kell állni, hogy elvégezhessék a dolgukat, kinyújtózzanak és kifussák magukat. Útközben így megengedtünk nekik egy futást a tengerparton, egy sétát az éjszakai Tallinnban, egy sétát Helsinkiben vagy egy futást a finn tavaknál.

Hétfő

Dél után érkeztünk meg a stakeoutra – a versenyeken a parkolásra kijelölt helyre. Még délután kimentem, hogy kerékpárral végigmenjek a pályán. A bikejöring-pálya 6,1 km hosszú volt, sok kanyarral és ideális (homokos) talajjal a kutyák mancsának. Már kutya nélkül végigmenve is nagyon tetszett a pálya, és nemcsak nekem. Minden versenyző el volt ragadtatva ettől a pályától. Szórakoztató és gyors volt, de az utolsó 2 km enyhe emelkedő a célig tényleg próbára tette a kutyákat, és sokszor eldöntötte a végeredményt.

Kedd és szerda

Ezeken a napokon engedélyezték az edzéseket a pályán. A biztonság érdekében az edzéseket idősávokra osztották. Délelőtt a fogatok edzettek, ebéd után 2 órán át a pórázos kutyák mehettek a pályára, a következő blokkban pedig a rolleresek és a kutyás kerékpárosok edzettek. Örültünk a lehetőségnek, hogy a pályán edzhetünk, és ki is használtuk. Clippel mindkét nap edzettünk. A kutya a végigmenéssel megjegyzi a pályát, a kerékpáros pedig kipróbálja, hogyan veszi a kanyarokat sebességgel. Elvégre a kutyával való menet egészen más, mint a kutya nélküli edzés a pályán. Már az edzés után látszott, hogy gyors idők születnek majd. Szerda este a helyi sportcsarnokban tartották az ünnepélyes megnyitót.

Csütörtök és péntek

Csütörtöktől már versenyeztek. Az első 2 napon a fogatok és a scooter, szombaton és vasárnap a bikejöring és a canicross. Csütörtökön és pénteken Clip reggel egy órát sétált és futott, aztán már pihent. Én letudtam az edzésemet a kerékpáron, aztán napközben a válogatott társaimnak segítettem a rajtoknál. Afféle hozd ide, tartsd meg…

Szombat

És itt van, ránk is sor került. A rajtunkat helyi idő szerint 11:15-re tűzték ki. A kutyákat már reggeltől itatják, hogy a szervezetük kellően hidratált és felkészült legyen a teljesítményre. A napunk tehát már reggel 6 előtt elkezdődött, és beindult a sétáltatás × itatás körforgása. 40 perccel a rajt előtt én is elkezdem a bemelegítést – bemelegítő kerékpározás. Mivel elég hideg volt, az utolsó lehetséges pillanatig melegítettem, Clipről pedig a rajt előtt a barátaim gondoskodtak: megsétáltatták, a megadott időben a rajthoz vezették, és a rajtnál segítettek megtartani a kutyát és a kerékpárt. A rajtok percenként követték egymást. Mi nyitottuk a bikejöring kategóriát, így nem volt előttünk versenyző, és csak a saját menetünkre koncentrálhattunk.

Clip már az első méterektől szuperül futott, hibátlanul. A menetet maximálisan élveztük egészen a célig, ahol a leggyorsabb időt értük el az összes bike-kategóriában, férfiak és nők között. A befutásnál Clip nem is volt túl fáradt, de a kutyát így is 20–30 percig levezető sétára kell vinni, gyorsabb regenerálódást segítő termékeket kell adni neki, majd időben meg is kell etetni, hiszen még egy versenynap várt ránk. A nap végéig aztán van idő a kutya és az ember pihenésére, és persze arra is, hogy a versenynap élményeit megbeszéljük a válogatott társainkkal.

Vasárnap

Úgy fogadott minket, ahogy a bajnokság alatt megszokott volt: hideg, szeles reggellel. A második versenynapon a rajtok mindig az előző nap leggyorsabb versenyzőjével kezdődnek, így vasárnap is mi nyitottuk a versenyt, és „tiszta” pályánk volt. Ahogy szombaton, Clipnek most sem lehetett mit felróni. Rajttól célig száz százalék, egyetlen kis hiba nélkül. Időben ugyan 3 mp-cel rosszabbak voltunk, mint szombaton, de ezt az ellenszél okozta, amely a hosszú, kb. 800 m-es célegyenesben alaposan megkínozta a versenyzőket. Vasárnap is nálunk volt a leggyorsabb idő, és így Európa-bajnokok lettünk. De ami igazán nagyon megörvendeztetett, az az, hogy az összesített idő alapján mi voltunk a teljes bajnokság abszolút leggyorsabb kerékpárosai, méghozzá a férfiak és a nők között egyaránt. A második kör után is foglalkozni kell a kutyával – levezető sétára vinni, megitatni, később megetetni, levezetni a kerékpáron, és aztán jön el az ideje, hogy megosszuk az élményeket.

Az utolsó versenyző beérkezése után a helyi csarnokban volt az eredményhirdetés, aztán már csak összepakolás és indulás Csehország felé. Még vasárnap átmentünk Helsinkibe, ahol megszálltunk, reggel pedig komppal indultunk Tallinnba, majd Lettországon, Litvánián és Lengyelországon át haza. A visszaúton is szakítottunk időt egy hosszú tengerparti sétára a kutyákkal, aztán már csak rövid szünetekkel, hogy a kutyák elvégezzék a dolgukat, robogtunk Csehország felé. Kedden hajnalban értünk haza a bajnokságról.

Ilonáról bővebben az Ilona Erlebachová oldalon olvashatsz.