Aneta Erlebachová: visszatekintés az ICF-világbajnokságra, Leipa 2023

A világbajnokság – ez a verseny volt számunkra az őszi szezon csúcspontja. Becsületesen készültünk rá majdnem fél évig. És végre itt volt a hétvége, amely felé egész idő alatt tartottunk – október 28–29. A németországi Leipa már másodszor adott otthont a világbajnokságnak, a pálya azonban ezúttal jelentősen megváltozott.

Október 25–26.: érkezés a verseny helyszínére és az első ismerkedés a pályával

A kora reggeli órákban indulunk el otthonról. Leipa nincs túl messze tőlünk, így az út a sétáltató szünetekkel együtt is nem egészen 5 óra. A stake-outra, amely a következő néhány napra az otthonunkká válik, így dél körül érkezünk meg. A kisbuszunkkal a többi cseh válogatott versenyző közé „szállásoltuk be” magunkat. A rajtig nem egészen 300 m volt, tehát ideális hely.

Miután berendezkedtünk, elindultam, hogy lekocogjam a pályát, és átmozgassam magam az út után. A pálya nagyon tetszett. Teljesen sík volt ugyan, de 23 kanyar volt benne, így nagyon játékos és szórakoztató volt. Még mindig nem tudtam, hogy végül melyik lánnyal fogok rajtolni. Mindkettőnek megvannak az erősségei, amelyek jól jönnének egy ilyen pályán. Délután még egyszer kimentem a pályára, ezúttal gyalog és Azerivel, hogy ő is megnézze az útvonalat. Stormy már profi, neki nincs is szüksége a pálya megtekintésére. Sőt, az az érzésem, hogy jobban élvezi azokat a versenyeket, ahol nem ismeri előre az útvonalat.

Másnap, október 26-án lehet a kutyákkal edzeni a pályán. Elkezd esni az eső, és egyre több a sár a pályán. Reggel Eclips kezdi az edzését, aki a bikejöring kategóriában fogja képviselni Csehországot a nagynénémmel, Ilona Erlebachovával. Közvetlenül utána Azeri is lenyomta a maga edzését. Mindketten gond nélkül lefutották az új útvonalat, csak Azeri nem akart a végén befordulni a célfolyosóba, ezen még javítania kell majd.

Ebéd után már élénkebb tempóban futom le az útvonalat. És mivel a pálya végül az összes versenyző edzése után is egész jól futhatónak tűnt, úgy döntöttem, hogy végül épp Azerivel állok a rajtvonalhoz.

Este vet-check vár ránk. Azerinek ez volt az első tapasztalata a versenyeken tartott állatorvosi ellenőrzéssel. Ki kell emelnem az állatorvosok viselkedését: nem siettették a kutyákat, és a tényleg alapos vizsgálat ellenére a kutyák tulajdonképpen nem érezték magukat kellemetlenül. Azeri a vizsgálaton 4–5-ös pontszámot kapott (ideális kondíció). A vet-check része volt a versenyfelszerelés ellenőrzése is, vagyis hogy jól áll-e a kutyán a hám, és megfelel-e a kötél a szabályokban előírt hosszúságnak. Az ellenőrzésen sikeresen túljutottunk.

Stormy egész hétvégén a németországi nyaralását élvezte. Sétálgatott, gombát keresett, és tulajdonképpen elégedettnek tűnt, hogy nem kell a sárban futnia.

Október 27.: egy nap a verseny rajtjáig

Péntek van, tehát holnap kezdődik az egész. Nő az izgalom. A csapatvezetőtől megkaptuk a rajtszámokat (nekünk a szép 632-es jutott). Még mindig esik, és romlanak a pályaviszonyok. A szervezők megtiltották a további edzéseket a kutyákkal, hogy a pálya a lehető legjobb állapotban maradjon. Tegnapi bizonyosságom, hogy jó ötlet lesz Azerivel versenyezni, odalett. Az ereje miatt egy ilyen csúszós pályán nagyon érdekes lesz a dolog. Az egész nap azonban nyugodtan telt, a holnapi verseny előkészületeinek jegyében. Csak a stake-out, amely egy réten van, válik lassan egyetlen nagy sáros tócsává. Este megtartották az ünnepélyes megnyitót egy szép lézershow-val.

Október 28.: itt van – az első versenynap

Összességében véve stresszes típus vagyok, úgyhogy már reggeltől stresszelek. Ennek ellenére minden a klasszikus, versenyeken megszokott ritmusban zajlott – itatás, sétáltatás, itatás…

A csapatunkból elsőként a nagynéném indult a rajthoz Clippel. Az igazság az, hogy arra várni, hogy valaki beérjen a célba, talán még stresszesebb, mint maga a versenyzés. De amit ők műveltek, az csoda volt: az első nap után az 1. helyen álltak a női masters bikejöringben, és mivel vasárnap is megtartották ezt a helyet, ők lettek a 2023-as világbajnokok.

Engem és Azerit csak a délutáni órákban várt a rajt. Hosszú idő után végre sikerült rendesen és jól bemelegítenem. A verseny azonban nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük. Már a rajt is kissé zavaros volt. Előttünk a rajtszámok más sorrendben indultak, mint kellett volna, de mi figyeltünk, és jól indultunk. A pályán pedig mindent beleadtunk. Azeri szépen kanyarodott, engem viszont a sár miatt minden kanyar kisodort, és így elhúztam őt az irányból. Ez Azerit nagyon zavarta, és látszott, mennyire bizonytalan minden kanyarban. A legnagyobb örömet a célfolyosóban szerezte nekem, ahol sok ember állt, és nagy volt a zaj, de ő habozás nélkül, szépen átfutott rajta egészen a célvonalon túlra. A felnőttek közötti bemutatkozásunkat végül is egész tisztességesen megoldottuk. Az első nap után a 41. helyen állunk, 9 másodperc hátránnyal az előttünk lévő ellenfélhez képest, de csak 0,1 mp előnnyel a mögöttünk lévővel szemben. Holnap tehát még harc lesz.

Azerinek a nap hátralévő része szabad, így levezető séta és ivás után elmegy szundítani. Engem még levezető kocogás és nyújtás vár. Este pedig a musher dinner, vagyis a vacsora az összes versenyzőnek.

Október 29.: a harc második napja

A reggel a szokásos sürgés-forgásban telt. A második napon a kategóriákon átívelő sorrendben rajtolnak. Sajnos ma sem kerültük el a kavarodást a rajtnál. Körülbelül 4 mp-cel a rajt előtt futottunk oda a vonalhoz, mert a szervezők valami érthetetlen okból nem soroltak be a rajtfolyosóba. Nekünk talán jobb is, legalább nem volt idő az izgulásra. Azeri ezúttal tényleg remekül ment. Látszott, hogy a tegnapi nap után önbizalmat kapott, és a kanyarok már egyáltalán nem zökkentették ki. Bár több sár volt a pályán, és így az útvonal lényegesen nehezebb volt, sikerült javítanunk. Mégpedig nemcsak időben, hanem a sorrendben is. A világbajnokságról így a 37. helyet hozzuk el a canicross kategóriában, és így újabb motivációnk van arra, hogy jövő évig dolgozzunk magunkon.

Délután még sor került a nézők számára nagyon látványos váltóversenyre. A csapatunkat a váltó bikejöring-szakaszán a nagynéném is képviselte Clippel. A csehek a váltókban a legjobbak közé tartoznak, és az idei világbajnokságról is aranyérmet visznek haza.

Este még sor került az ünnepélyes eredményhirdetésre és a verseny zárására. Bejelentették a jövő évi Európa-bajnokság rendezőjét is – így ha minden jól megy, Olaszországba megyünk versenyezni. A sáros stake-outból meglepően gyorsan kikecmeregtünk, és már csak a hazaút várt ránk.

Ezzel a versennyel a 2023-as off-snow szezonunk is véget ért.

Anetáról bővebben az Aneta Erlebachová oldalon olvashatsz.