Aneta Erlebachová: versenyek 2023 szeptemberében és októberében

ČASS cseh canicross-bajnokság

A hagyományos szeptemberi időpontban, 2023. szeptember 23–24-én került sor a cseh canicross-bajnokságra. A verseny Hluboká nad Vltavou közelében, a Křivonoska autóskempingben zajlott, amely már 3. éve zsinórban adott otthont a cseh bajnokságnak.

Hosszabb gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy Azerivel rajtolok. Azerinek ez volt a legelső canicross-versenye, az első versenye velem, és rögtön egy ilyen nagy verseny. De mivel ettől nem ijedünk meg, úgy döntöttünk, megpróbáljuk.

A pálya 3,7 km hosszú volt, és bár az Elite kategóriában ugyanaz volt, mint az előző évben, nekem változást jelentett. Az előző években ugyanis a junior kategóriában versenyeztem, és ott rövidebb az útvonal. Az Elite kategória útvonala viszont sokkal jobban tetszett.

Nem hiányzott jó néhány technikás szakasz sem – például rögtön a rajt után egy enyhe lejtőről eltalálni a fahidat, az elég húzós volt. Egyébként az útvonal erdőn át vezetett, szép, helyenként kemény, máshol gyökeres utakon. És persze a sár sem hiányozhatott. Mellesleg Křivonoska a gombászok paradicsoma, így nemcsak mindenütt a környéken, hanem a pályán is rengeteg gomba nőtt.

Péntek: Křivonoskára közvetlenül ebéd után érkeztünk meg, és beköltöztünk egy faházba a kempingben. Azerivel bejártam az útvonalat, hogy a következő napokban jobban tájékozódjon, és tudja, merre kell futnia. Aztán én még egyszer lefutottam a pályát. Este, de már esőben, volt a regisztráció.

Szombat: Reggeltől sok dolgunk volt. Hajnali 4-kor, majd 6-kor megitattam Azerit, 7-kor volt egy gyors musher meeting a versenyről, és már 8-kor rajt volt. Ambíciók nélkül vágtam neki a versenynek. Csak annyit akartam, hogy jól sikerüljön az első verseny, főleg rossz tapasztalatok nélkül a kutya számára. Bármi elromolhat, és azt aztán lényegesen nehezebb helyrehozni. Nem tudtam, mit várjak Azeritől, és kíváncsi voltam, mit talál ki a pályán. De amit bemutatott? Nem értem, de köszönöm! Úgy futott, mint egy profi, teljesen magabiztos teljesítményt nyújtott. Semmivel és senkivel nem foglalkozott a pályán. Kicsit ugyan kizökkentette egy földön fekvő fotós, ilyet hámban még sosem látott, de ez nem számít. Habozás nélkül kanyarodott, még a nagyon nehéz célba futásnál is, ahol a célpálya a rajt mellett haladt el, és rengeteg ember, kutya és zaj volt. Őt ez egyáltalán nem zavarta meg, és nyugodtan futott volna tovább (velem ellentétben). Egyszerűen egyetlen métert sem engedett el. És az eredmény? TOP 10 a cseh bajnokságon az Elite kategóriában nagyon szép kezdet.

A verseny után levezető sétára vittem Azerit, újra megitattam, és hagytam pihenni. Magamat rákényszerítettem, hogy elmenjek levezető kocogásra és nyújtásra. Aki sportol, az tudja, hogy enélkül nem megy, még ha ezeket senki sem szereti igazán. Sajnos a többi versenyből már nem láttam semmit, amit sajnálok, mert biztosan remek látvány volt.

Vasárnap: A reggeli rutin megismétlődött. Ma is reggel 8-kor volt a rajt. A rajt Gundersen-módszerrel zajlott, ami azt jelenti, hogy a versenyzők akkora különbséggel rajtolnak, amekkorával előző nap beértek. Ezúttal már kicsit nyugodtabb voltam, legalább volt valami elképzelésem arról, hogyan fog zajlani a verseny. Ráadásul előttünk és mögöttünk is kb. 30 másodperces rés volt. Így szép szólóversenyt futottunk, amelyben semmivel sem kellett foglalkoznunk. Azeri ismét remekül működött, kifogástalanul reagált és figyelt.

Haza tehát a 2023-as cseh bajnokság 10. helyét visszük. Ennek ellenére ez az élmény számomra aranyat ér, nagyon élveztem az egész hétvégét. Ráadásul Azeri a lehető legjobban vette a bemutatkozását, és tényleg nagyon büszke vagyok rá. A legutóbbi, rosszul sikerült versenyek után ez kellemes változás volt.

Végezetül ki kell emelnem a szervezők munkáját is, akik az egész rendezvényt kitűnően lebonyolították.

Mostecký kros 2023

A hazai klubom, az MC Český ráj lelkes csapata úgy döntött, hogy ismét kihasználja a hosszú őszi hétvégét, és versenyt rendez a kis Mostek faluban. Már másodszor szerveztünk itt versenyt, így minden szervezési szempontból lényeges dolgot begyakoroltunk az előző évből.

Az útvonal itt, merem állítani, tényleg remek. Erdőn át vezet, puha talajon, de ugyanakkor gyors és technikás, sok érdekes áthaladással a fák között. Ráadásul emelkedőre rajtolnak, amely rögtön az elején próbára teszi a versenyzőket.

Az útvonalat már 14 nappal előtte bejártuk, amikor megnéztük, milyen állapotban van, a verseny előtti esetleges javítások miatt. Egy nappal előtte aztán megjelöltük az útvonalat – „lemeszeltük”, lefújtuk a gyökereket, felállítottuk a kis kerítéseket stb. Elkészítettük a regisztrációs táskákat is ajándékokkal, rajtszámokkal és chipekkel. Másnap reggel folytatódott az előkészület. Vizet kellett hozni, felállítani a kutyáknak a medencéket és a frissítősátrakat.

A regisztráció kezdetével beindult az igazi nyüzsgés. De ezt is nagyobb kavarodás nélkül megoldottuk, és kezdődhettek a rajtok. Mivel a segítők többsége, minket is beleértve, versenyezni is akart, különféleképpen váltottuk egymást a feladatokban és a versenyzésben. Így a rajtokat úgy összerakni, hogy mindenki mindent elérjen, kemény dió volt.

A legelsőként Azeri rajtolt Ilona Erlebachovával a bikejöring kategóriában. Én közben Ilona kutyájával, Eclipsszel sétálgattam, hogy bemelegedjen, és felkészítettem a rajtra. Azeri remek idővel repült végig a pályán. Körülbelül 7 perccel Azeri beérkezése után Ilonával a bikejöring kategóriában rajtolt Eclips, aki végül 10 mp-cel megelőzte a húgocskáját, Azerit. És miközben Ilona visszavitte mindkét kutyát az autóhoz, hogy megitassa, levezető sétára vigye és megjutalmazza őket, én a rajthoz mentem segíteni a versenyzők sorba állításában. Ott voltam addig, amíg valaki fel nem váltott, és el nem mehettem bemelegíteni a Stormyval futandó canicross előtt.

Stormyval canicrossozni jó. Vele mégiscsak lényegesen jobban bírom a tempót, mint Azerivel. Nagy bónusz, hogy a kellemes húzásnak köszönhetően az embernek nem lesz vízhólyagja (aki canicrossozik, az tudja). Nagyon élveztük a versenyt!

Haza tehát ezt visszük:

• 1. hely: én és Stormy a CCW-ben, 23 kg feletti kutyákkal
• 1. hely: Ilona és Eclips a BKW-ben
• 2. hely: Ilona és Azeri a BKW-ben

Dogrun Vrchlabí

A Mostecký kros után nem sok időnk maradt a regenerálódásra. Rögtön két nappal később, vagyis szombaton, Stormyval odaálltam a következő verseny rajtjához – ezúttal ez a Dogrun volt.

A Dogrunt már sokadik alkalommal rendezték meg Vrchlabíban, a Vejsplachy futóközpontban, ami nincs messze az otthonunktól. Ezért az a lehetőség, hogy ne fussunk, nekünk szinte nem is létezett.

A rövidebb, 2,5 km-es útvonalat választottuk. Úgy ítéltem meg, hogy az előző megerőltető hét után ez elég lesz nekünk, elvégre még mindig próbálok átmozgatódni a cseh bajnokság után. És megérte.

Így igazán élvezhettük a versenyt. A szervezők nagyon változatos és a kutyák számára tájékozódás szempontjából nagyon nehéz útvonalat készítettek nekünk. Nem hiányoztak az óriás-hegységi emelkedők és lejtők, a különféle kanyargók a réten, sőt még a rajt- és célfolyosó melletti elhaladás sem. Stormy már csaknem kilencévesen tapasztalt, így nem hagyta magát kizökkenteni, és elhúzott minket az első helyig. A célban Stormyčka kedvenc banánja várt ránk.

Mindent összevetve – egy szép hármas versenyblokk sikeresen mögöttünk!

Anetáról bővebben az Aneta Erlebachová oldalon olvashatsz.